2012. január 4., szerda

Poupoupidou (2011)

   Úgy álltam neki a film megtekintésének, hogy szinte semmit nem tudtam róla, csak annyit, hogy egy francia krimi/thrillerről van szó. Érdekes darab volt. Meg nem bántam, de még egy kategóriával tudnám bővíteni a skatulyákat, mégpedig az életrajzi drámával.


   Főhősünk egy krimi író akit bácsikája öröksége hoz a leghidegebb francia városba, a svájci határ mellé. Bár az örökség nem túl számottevő, mindössze egy kitömött kutya, mégis talál valami érdekeset a két országot elválasztó határsávon, a senki földjén. Egy halott lányt. Meglátván a témát, egyből nyomozásba kezd, hogy ki is volt és miért, s vajon hogy halt meg a lány?



 

   A bonyodalmak ekkor kezdődnek, ugyanis a helyi rendőrség tagjai állítják, hogy öngyilkosság történt, mivel a lány már többször is megkísérelte azt, és pszichológusi kezelés alatt is állt. De miért olyan különleges ez a benzinkutasból modellé avanzsált Monroe hasonmás? Több dologban is. Először is helyi sajtmárka arca, a mindenkori időjárás tudója, valamint Marilyn reinkarnációja (legalábbis ő úgy gondolja). Élete szinte teljes mértékben úgy alakul mint imádott színésznőjévé. Gondolatait, álmait, élményeit naplókba rögzíti, melyeket írónk megtalál és elolvasva azokat tárul fel előtte az igazi énje főhősnőnknek. 


   Ahogy halad előre a cselekmény, egyre jobban beleássuk magunkat a lány életében. Akad segítője is alkalmi nyomozónknak, a helyi rendőrség soraiból, aki szintén nem hiszi, hogy öngyilkosság történt. Ha rászánjuk az a 100 percet, egy izgalmas, de ugyanakkor drámai krimiben lehet részünk. Fantasztikus tájakkal, jó zenékkel, és még jobb karakterekkel. Szerintem: 8/10. IMDB


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése