Ez a nap is olyannak indult mint a többi: szürke, unalmas, és hideg. Ám nemsoká felragyogott a sötétség és az arany betűk a vásznon, majd kezdetét vette a másfél órás történelemóra Hyperionról és barátairól.
Ami elsőre feltűnt, hogy az akkori Görögország területén mindenki rettenetesen ki van gyúrva, nem is jól fogalmaztam, mindenki szálkásít ezerrel. Ezzel persze nincs is semmi probléma, mert hát békeidőben mit is csinálnának a harcosok, illetve a jókötésű parasztlegények, ha nem épp anyjuk lemészárlását követik figyelemmel, és próbálnak szembeszállni a fő gonosz seregeivel.
Sokan összehasonlítják ezt a mozit a 300-al. Amihez van is némi köze. Szerintem újdonságot nem hozott, a képi megvalósítás feltűnően hasonló, a zenék szintén. Számomra semmilyen extra dolgot, nem tartogatott. Csak azt, hogy most már megtudtam, hogy a Titánokat úgy lehet bezárni, hogy egy arany- és beton keverékéből épített Faraday kalitkában ráharaptatjuk őket egy 12-es betonvasra. Ám mikor kiszabadulnak, meglehetősen nagy galibát tudnak okozni. Nem szándékozom lehúzni a filmet, de igazán az egyszer nézős kategóriába tartozik, akkor viszont jót mulathatunk rajta. A párbeszédek bonyolultságától sem kell tartani, de fantasztikus nagy igazságok hangzanak el a filmben, amit néhány hardcore rajongó már biztosan kiírt a facebook-jára jelmondatként. Több karaktert nem szeretnék pazarolni, mindenki maga döntse el, hogy érdemes volt-e megnézni, spoiler mentesen. Kicsit csalódott vagyok, az előzetesek alapján többet vártam. Szerintem: 6/10, IMDB.
