2013. február 7., csütörtök

[XBOX360] Dishonored

Megkésve, de nem megtörve úgy gondoltam, én is írok néhány szösszenetet a címben szereplő játékról. Elsősorban arról ejtenék néhány szót, hogy van valami ami igazán eladja a gamet, ez pedig a hangulat. Jó végre olyan játékkal játszani, ahol nem az a lényeg, hogy milyen jó a grafika, stb. Hanem a steampunk miliő elviszi a hátán az egész cselekményt és minden hozzá kapcsolódó dolgot.

 

Személy szerint engem elvarázsolt ez a cetolaj felhasználásra épülő társadalom. Annak ellenére, hogy van benne hiba, és sok mindent hasonló játékokból lopkodtak össze. Viszont a tálalás, és lehetőségek tárháza lenyűgöző. Dióhéjban annyit, hogy egy olyan bérgyilkost alakítunk aki, mestere a lopakodásnak, spéci fegyverei-, és természetfeletti képességei vannak. Bekerülünk egy olyan világba, ahol megölik a császárnőnket, lányát elrabolják. Nekünk kell megmentenünk mindenkit, és végrehajtani az előttünk álló küldetéseket. Itt rögtön szembesülhetünk a játék számomra egyik legfontosabb hibájára, ez pedig a hossza. Amennyiben csak a fő küldetésekre koncentrálunk, 4-5 óra alatt végezhetünk. Persze ennek is van előnye a vérpistikék számára, akik húzhatják a strigulákat, hogy ezzel a játékkal is végeztek. Ez is egy hozzáállás, de szerintem ők azok akik nem is igazán élveznek egy játékot. Ugyanis ezt a rövid időt ki lehet tolni bőven 10-15 órára. Hogyan? Egyszerű, végigjátszuk a mellékküldetéseket, megkeressük a rúnákat, talizmánokat, pénzt, stb. Itt jön el az a pont ahol a game megmutatja, mit is tartogat az igazi játékosok számára. Én szeretek így elmolyolni, pepecselni a dolgokkal. Átkutatni épületeket, összeszedegetni az apró cseplő dolgokat. Nem mellesleg a játék külön díjjazza, hogy egy-egy feladatot vérontás nélkül, mindössze a lopakodással oldjunk meg.



Nagyon tetszik az, hogy a küldetéseket többféle képpen is megoldhatjuk. Többféle útvonalon közelíthetjük meg a céljainkat. Még akár állatokat is megszállhatunk, így-így eljutva, akár egy olyan helyre, ahová amúgy nem tudnánk. Egy a lényeg, hogy aki szereti felfedezni egy játék minden lehetőségét, nagyon sok kellemes órát tölthetnek el a tv képernyője előtt. Természetesen a változatosság mit sem érne, ha nem tudnánk kihasználni, itt egy hatalmas piros pontot érdemelnek az Arkane Studios pályatervezői. Bár nagyon sok esemény előre scriptelt, mégis a rengeteg alternatív útvonal, és feladat megoldási lehetőség következtében nem érezzük azt, hogy egy csőben haladnánk előre. A hangulathoz nagyban hozzájárul az aláfestő zene, valamint a hanghatások, melyek segítségével úgy érzezzük, hogy a város tényleg él körülöttünk. 


Összefoglalván mondandómat, csak annyit tudnék mondani, hogy egy zseniális művel van dolgunk! Az újrajátszási potenciál is megfelelően nagy, hiszen többféle befejezéssel zárulhat a játék, attól függően, hogy mennyire véresen oldjuk meg a feladatainkat. Bár én mostanában nem fogom újrakezdeni, de a nyári uborka szezonban biztos előveszem majd, hisz ilyen fokú változatossággal, és aprólékos kidolgozottsággal ritkán találkozik a gamer fia.

1 megjegyzés: