2013. május 29., szerda

[XBLA] Amy (2012)

Úgy gondoltam, hogy a rengeteg agymunka után rápróbálkozom egy kevésbé próbára tevő túlélő horrorra, mégpedig a címben említett borzalomra. Miért is minősítem így ezt a játékot? Tovább után kiderül.

Kezdjünk az egyetlen pozitív dologgal, amit fel tud mutatni a játék. Ez pedig a történet. Illetve a történet hiánya. Ugyanis adott Amy aki egy pszichotikus képességekkel rendelkező, néma kislány. Vele utazunk együtt a vonaton, mikor egy érdekes rajz után vonatunk kisiklik, és egy zombikkal, katonákkal teletűzdelt pályákon találjuk magunkat. Számtalan kérdést felvet a játék, amire gondolnánk, hogy választ kapunk majd az előrehaladás folyamán, de sajna nem így lesz, illetve csak részlegesen. Egy mínusz pont.



Mivel egy túlélő horror címről van szó, azt várnánk, hogy igen akciódús lesz a játékmenet. Nos, ez sem igazán jött be, több sebből vérzik ez a szekció. Először is az irányítás igen bonyolultra sikerült. De legalább megtanulható, idővel. Igaz igencsak körülményes a tps nézetből. A második, hogy a relatíve sok fenyegetés ellen, kettő azaz kettő darab fegyverünk van! Egy vas cső, és egy fabot. Na most, ezt még akár reálisnak is mondanám, azonban az, hogy ezek pillanatokon belül elkopnak már egy kicsit túlzás. Ilyenkor nem marad más, mint  a támadások elöli elhajolás. Miután megtaláljuk Amy-t az ő pszichotikus képességeiből is mindössze csak kettőt tudunk igénybe venni. Két mínusz pont ismét!


Amennyiben ez nem lenne elég, a gyakori elhalálozást még tetézi a checkpoint alapú mentési rendszer. Ez azért jó, mert általában az adott pálya szakasz elejére dob vissza, így jó sok időt tölthetünk el azzal, hogy újra végigvisszük a történetet, az idegesítő fejtörőkkel együtt. Igen, ilyenek is vannak. De igazándiból csak az életünket keserítik meg. Újabb két mínusz pont.


Miután az ellenfelek nagyobbik részével nem tudunk mit kezdeni, fegyverek híján, így nem marad más, mint a bujkálás. Szekrényekbe, asztalok alá, stb. De itt legalább annyi szerencsénk van, hogy mindig találunk alkalmas helyet. Ilyenkor osztott képernyőn láthatjuk, hogy mit csinál az ellenfelünk. Ez egy darabig érdekes, de később csak nyűg lesz mert meg kell várnunk amíg továbbáll, hogy mi is haladhassunk. Értem én, hogy túlélő, de azért már egy kicsit kezd túl realisztikus lenni. De az is lehet, hogy csak én vagyok ilyen maradi, mindegy, újabb mínuszpont a készítők javára.


Összevetve a pontszámokat kiderül, hogy igencsak felborulna a képzeletbeli mérlegünk. Szívem szerint nem ajánlom a játékot, csak olyanoknak, akik tényleg ezzel szeretnék magukat kínozni. Nem sok az olyan játék ami nem tetszik nekem, de ez közéjük tartozik.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése