Létezik két könyv: a Metro 2033 és a 2034 (mindkettőt volt szerencsém olvasni), Drnitry Glukhovsky tollából. Ebből, nem kevés ihletet és címet merítve alkotta meg a mai címünk előzetesét a Deep Silver. Annak idején különösebb problémára nem emlékszem a címmel kapcsolatban, sőt hangulatával egy kis vérfrissítést hozott az fps-ek közé. Most, majdnem egy éves csúszás és számtalan prewiev videó után végre megjelent a folytatás, a Last Light. Lássuk, hogyan teljesít.
A történet ott folytatódik ahol az előző abba maradt: Artyom megnyomja az atomrakéták indító gombjait, és ezzel eltörli a felszínről a sugárzásból született új faj egyedeit, egyetlen kivétellel. A még mindig alagutakban lakó emberiség, a főellenség híján, kénytelen lesz egymás ellen fordulni, hisz a béke nem jöhet szóba. A különböző frakciók közül a kommunisták erősödnek meg legjobban. De mindegyik provincia vezetői arra törekszenek, hogy az atomtámadást túlélt egyetlen lényt megszerezzék maguknak.
Ahogy az eddig leírtakból nem egyszerű környezetbe csöppenünk. Ám a sztory mellett a környezet az amivel a játékos szembesül. Mondhatom, ezen a téren nagy változás nem történt ezen a téren az elődhöz képest. Igazán csak annyi, hogy megjelent a dinamikus időjárás. A tetxúrákban érdekes kettősséget vettem észre: van ahol nagyon szépen kidolgozott, máshol pedig mintha 3 pixelből állna egy négyzet méternyi felület. Ez a kettősség jellemzi a karaktereket is. A házilag fejlesztett motor teszi a dolgát ahogy kell, de azt ne felejtsük el, hogy egy 8 éves vason csodát mutatni manapság már elég nehéz.
Mivel ez egy túlélő horror, így néha igencsak komoly helyzetekbe futhatunk bele. Ám a legtöbbször eldönthejük, hogy Rambo-ként vagy csendes pusztítóként viselkedünk. Mindekettőhöz meglesznek az egységeink, és a képességeink is. Például egy szobában folyó tárgyalás résztvevőit eliminálhatjuk úgy, hogy berontunk, és halomra lövünk mindenkit. Vagy résnyire kinyitjuk az ajtót, kilőjük a petróleum lámpát (amitől a környezetben lévő éghető dolgok lángra kapnak), és a káoszt kihasználva cselekszünk. Egyébként, a fény-sötétség páros nagy súlyt kapott a játékban. Szinte az összes fényforrás lekapcsolható, kilőhető, kicsavarható... stb. Ez azért lényeges, mert nagyban segít az előrehaladásban, illetve nekünk van fejlámpánk, amivel egészen jól elboldogulunk. Ám azt nem szabad elfelejteni, hogy ha teljes a sötétség, lámpánk olyan akár egy céltábla.
Érződik a játékon, hogy a csúszás nem véletlen és igen sokat foglalkoztak a készítők a környezettel. Annyira nyomorúságos, félelmetes, iszonytató, hogy a játékos nagyon hamar bele tudja magát élni a történetbe. A körülöttünk lévő emberi maradványok úgy élik mindennapjaikat, hogy szinte megsajnáljuk őket, látszik, hogy egy igazi író is volt a csapat mögött. Ezekre az apróságokra még rátesz a zene, és az effektek, amelyek jelen esetben sem panaszkodhatnak. Pont ott van minden hangol kell lennie, és úgy is szólal meg, hogy a lehető legnagyobb hatást váltsa ki az emberből.
Mindenképp úgy gondolom, hogy a téma szerelmeseinek, fps rajongóknak, és mindenkinek aki még nem játszott hasonló játékkal, mindeképp tegyen egy próbát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése